Az egyes számlahelyesbítések adóelszámolásban való szerepeltetése tárgyában az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfatörvény) külön rendelkezik a számlakibocsátó és külön a számlabefogadó esetére vonatkozóan a fő szabálytól eltérő elszámolás esetére. Az Áfatörvény rendszerében az adó összegét érintő számlakorrekciók elszámolásakor fő szabálynak az önellenőrzés tekintendő, azaz amennyiben egy számlában valamely adat hibás, akkor azt ki kell javítani, és azt az eredeti teljesítési időpontra vonatkozóan, azon adóelszámolásban kell rendezni.

Az adóalany az általa történt teljesítésekről az Áfatörvény 159. §-a alapján – eltérő rendelkezés hiányában – számla kibocsátására kötelezett. A számla kibocsátását az Áfatörvény 169. §-a szerinti adattartalommal köteles teljesíteni. A számlának – mint gazdasági eseményről szóló bizonylatnak – meg kell felelnie a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 166–167. §-aiban, a számviteli bizonylatokkal szemben támasztott követelményeknek is, azaz tartalmilag és formailag valósnak, hitelesnek, szabályszerűnek kell lennie, amelyért a számla kibocsátója tartozik felelősséggel. Amennyiben a számla adataiban valamilyen hiba van, azt ki kell javítani, a javítást azonban csak a kibocsátó végezheti el.

A számla kibocsátójára vonatkozóan a számla korrekciója során keletkező adókülönbözet elszámolásáról az Áfatörvény 77–78. §-ai rendelkeznek, a számlabefogadó tekintetében pedig az Áfatörvény 132. §-a tartalmaz rendelkezéseket. Ezen jogszabályhelyek rendelkeznek azokról az esetekről, amikor a felek az önellenőrzés fő szabályával szemben a korrekciós bizonylatnak a jogosult általi kézhezvétel időpontjának megfelelő adómegállapítási időszakban kell elszámolni a korrekcióval kapcsolatos adókülönbözetet.

A számla kibocsátója az önellenőrzés fő szabályától eltérően, három feltétel együttes fennállása esetén rendezheti az Áfatörvény 78. §-ának rendelkezései alapján a számla befogadója általi kézhezvétel időpontjában a korrekciós bizonylatban foglalt áfakülönbözetet:

1. a számla korrekciójára az áfa összegének utólagos csökkenése miatt volt szükség,
2. az adó összegének utólagos csökkenését az adó alapjának a csökkenése okozza,
3. mindezen csökkentésre az Áfatörvény 77. §-ban foglalt esetkörök miatt volt szükség.

Amennyiben bármelyik feltétel nem teljesül, akkor a számlakibocsátó az ügylet teljesítési időpontjának megfelelő elszámolási időszakban számolhatja el a korrekciót, ha ez bevallással lezárt időszak, akkor önellenőrizni kénytelen a számlakorrekció miatt (pl. helytelen áfamérték alkalmazása, helytelen áralkalmazás, vagy azért kerül sor a számla sztornírozására, mert a jogosult elállt az ügylettől, de ennek nem hibás teljesítés az indoka stb.).

Amennyiben a számla korrekciójára nem a hibás teljesítés miatt kerül sor, és nem is utólag adott árengedményről van szó [azaz nem a 77. § (1) bekezdésében felsorolt esetkörök miatti a számlakorrekció], hanem pusztán csak téves áralkalmazás miatt történik a helyesbítés, akkor nem alkalmazható az Áfatörvény 78. §-a szerinti elszámolási szabály, azaz a számla kibocsátójának az ügylet eredeti teljesítési időpontjának megfelelő adómegállapítási időszakra vonatkozóan önellenőrzést kell végeznie ebben az esetben. A korrekciós bizonylaton (amennyiben az ügylet nem az 58. §-a alá tartozó ügylet) az eredeti teljesítési időpontot kell szerepeltetni, és természetesen a bizonylaton utalni kell a helyesbítendő számla számára is.

A számla befogadója mindazon esetekben, amikor a levonható, előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az adólevonási jog keletkezését követően bekövetkező változás az oka a korrekciónak, a számlakorrekciók áfáját a 132. §-ban meghatározott módon és időszakban számolja el. A számla befogadója esetében az utólag kiderült téves ármegállapítás olyan tényezőnek minősül, amely esetben alkalmazható a 132. § rendelkezése a korrekciós áfa elszámolására vonatkozóan.

A számlakorrekció során, ha a számlakibocsátó lecsökkenti az adóalapot, akkor az utána fizetendő áfa összege is csökkenni fog, ami a számlabefogadói oldalon azt jelenti, hogy a számlakorrekció eredményeképpen a különbözet csökkenti az előzetesen felszámított, levonható adó összegét, azaz a számla befogadójának jogosulatlannak minősül a korábbi hibás számla alapján történő adólevonása, és visszafizetési kötelezettsége fog keletkezni. E korrekció esetén az adó elszámolására az Áfatörvény 132. § (3) bekezdése alapján az adóalany a különbözetet mint a fizetendő adó összegét növelő tételt (az áfabevallásban a fizetendő adók között, az „értékesítést terhelő” áfarész végén lévő sor) köteles rendezni, és a rendezés abba az adómegállapítási időszakba esik, amikor a korrekciós bizonylat a személyes rendelkezésére áll. Ez a rendezési időpont azonban nem lehet későbbi, mint a korrekciós bizonylat kibocsátásának a hónapját követő hónap 15. napja (ha mégis ennél az időpontnál később veszi kézhez, akkor a bizonylat kibocsátásnak a hónapját követő hónapját magába foglaló időszakra vonatkozó önellenőrzést kell emiatt végezni).

Más esetben, ha a számla befogadója olyan korrekciós bizonylatot kap, amelyben az előzetesen felszámított adó összegét a különbözet növeli (azaz többlet levonási joga keletkezik) akkor, amennyiben a 132. § alkalmazásának lehetősége a fentiek szerint fennáll, akkor a különbözetet úgy kell figyelembe vennie, mint az előzetesen felszámított adó összegét növelő tételt, és legkorábban abban az adómegállapítási időszakban veheti figyelembe, amikor a bizonylat a személyes rendelkezésére áll. Ilyenkor az Áfatörvény nem határozza meg a legkésőbbi figyelembevétel időpontját, ami azt jelenti, hogy a bizonylat kézhezvételétől kezdődően az elévülési időn belül az ilyen adókülönbözet elszámolására lehetősége van.

Az Áfatörvény azért nem nevesíti a számlakibocsátó esetében a helyesbítések azon esetét, amikor azért van számlakorrekcióra szükség, mert az adó alapja nem, csak az adó összege csökken, mert a törvény csak a fő szabálytól (önellenőrzés) eltérő eseteket sorolja fel. Tehát ez azt jelenti, hogy ilyen esetben nincs lehetőség korrekciós bizonylatnak a jogosult személyes rendelkezésre állásának adómegállapítási időszakában elszámolni a korrekciós számlában szereplő adókülönbözetet. Ilyenkor a számla kibocsátójának önellenőrzést kell végeznie az eredeti teljesítési időpontra vonatkozóan, hiszen ez a korrekciós indok nem felel meg a korábban ismertetett azon feltételeknek, amelyek jogot adnának a 78. § szerinti elszámolásra. A korrekciós számlán teljesítési időpontként természetesen az eredeti teljesítés időpontját kell szerepeltetni.

Amennyiben számlabefogadói oldalon az előzetesen felszámított, levonható adó csökken, ez az eset megfelelhet a 132. § (3) bekezdése rendelkezéseinek, így a számla befogadójának lehetősége van a bizonylat személyes rendelkezésre állásának adómegállapítási időszakában elszámolni az áfa összegének különbözetét. Amennyiben azonban a korrekciós bizonylat kézhezvételének időpontja későbbi, mint annak kibocsátásának időpontját követő hónap 15. napja, akkor ez utóbbi időpontnak megfelelő adómegállapítási időszakra vonatkozóan kell a különbözetet önellenőrzéssel elszámolni. A levonható adó csökkenését fizetendő adót növelő tételként kell elszámolni.

A kérdéscsoport elején leírtakból következően azért nem rendelkezik nevesítve a törvény a korrekciós bizonylatban szereplő adókülönbözet elszámolásának módjáról a számla kibocsátója vonatkozásában abban az esetben, amikor a számlakorrekció eredményeképpen az adó összege, illetve alapja nő, mivel ilyen esetben nem kívánta megadni azt a lehetőséget a számla kibocsátójának, hogy a 78. § szerinti módon számolja el a korrekció révén keletkező adókülönbözetet. Ez azt jelenti, hogy ellenkező rendelkezés hiányában ezt úgy kell értelmezni, hogy ilyen esetben a számla kibocsátójának minden esetben önellenőrzést kell végeznie az adókülönbözet elszámolása során. A számla befogadója részéről a 132. § (4) bekezdése alapján akkor van lehetősége a különbözetet a korrekciós bizonylat kézhezvételének időszakában elszámolni, ha a felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az adólevonási jog keletkezését követően következett be a fizetendő adó összegét befolyásoló változás.

Az általános forgalmi adót érintő jellemzően önellenőrzéses esetek

Fordított adózás rendelkezéseinek hibás alkalmazása esetén

Az Áfatörvény 2008. május 1-jétől hatályos 142. § (1) bekezdése alapján az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője fizeti az alábbi esetekben

a) az Áfatörvény 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés (az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre) esetében,

b) a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is – irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély köteles, amelyről a szolgáltatás igénybe vevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának,

c) az a) és b) pontban említett termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása esetében,

d) a 6. számú mellékletben felsorolt hulladék termékek értékesítése esetében,

e) fő szabály szerint [86. § (1) bek. j) és k) pontjai] beépített és beépítetlen ingatlan/ingatlanrész értékesítése esetében, ha az értékesítő adóalany élt a 88. §-ban biztosított választási jogával,

f) az adós és hitelező viszonylatában olyan termék értékesítése esetében, amely dologi biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére irányul,

g) a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék és egyéb, a teljesítésekor szokásos piaci árát tekintve 100 ezer forintnak megfelelő pénzösszeget meghaladó termék értékesítése esetében, ha az értékesítő adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt áll.

Az Áfatörvény 269. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján, amennyiben valamely adóztatandó ügylet során, így a 142. § (1) bekezdésében felsorolt ügyletek esetében is, ha az Áfatörvény és a régi Áfatörvény ugyanazon érintett félre vagy felekre nézve ugyanazon tényállásbeli elemeken nyugvó adóztatandó ügyletről egyaránt rendelkezik, az önadózással gyakorlandó jogokat és kötelezettségeket az (új) Áfatörvény hatálybalépésétől kezdődően is kizárólagosan a régi Áfatörvény rendelkezései alapján kell megállapítani és alkalmazni, kivéve, ha az (új) Áfatörvényből a régi Áfatörvényhez képest valamennyi érintett félre együttesen és összességében kedvezőbb elbírálás következik. Utóbbi esetben a jogokat és kötelezettségeket, az (új) Áfatörvény rendelkezései alapján lehetett megállapítani és alkalmazni még akkor is, ha azok az (új) Áfatörvény törvény hatálybalépését megelőzően, de elévülési időn belül keletkeztek, feltéve, hogy erről a döntésről valamennyi érintett fél közös elhatározással, előzetesen és írásban nyilatkozott az állami adóhatóságnak, amelynek legkésőbb 2008. február 15. napjáig az állami adóhatóság illetékes szervéhez be kellett érkeznie. A határidő elmulasztása jogvesztő, igazolásnak helye nem volt.

Például amennyiben előleget fizettek egy olyan ügyletre, amely 2008. január 1-jét megelőzően, még régi Áfatörvény hatálya alatt megkezdődött, és ezzel kapcsolatosan valamilyen, az Áfatörvény rendelkezései alapján értékelhető, adófizetési kötelezettséget keletkeztető esemény történt (részteljesítés, előleg fizetése), akkor az Áfatörvény 269. § (1) bekezdése alapján ezen teljes ügylet megítélése – az azzal kapcsolatos előleggel, részteljesítéssel együtt – még a régi Áfatörvény rendelkezései szerint ítélendő meg.

Ez alól kivétel az az eset, ha a 269. § (1) bekezdésében biztosított lehetőségükkel élve a felek együttes, közös, az adóhatósághoz 2008. február 15-ig beérkezett nyilatkozatukkal úgy döntöttek, hogy az ügyletre az új Áfatörvény rendelkezéseit kívánják alkalmazni. Ez esetben azonban nemcsak a 2008. évi kötelezettségeket, hanem az ügylet azon elemeit is, amelyek még a régi Áfatörvény hatálya alatt valósultak meg – ideértve az előleg fizetését is – visszamenőlegesen az új Áfatörvény szabályai szerint kell megítélni, így a 2008. január 1-jét megelőzően keletkezett kötelezettségek esetében, a törvény 269. § (1) bekezdésének záró fordulata alapján pótlékmentes önellenőrzésnek van helye.

Ilyen esetben a 2007-ben még áfásan kiállított számlák korrekcióját tehát az Áfatörvény 269. § (1) bekezdésének záró fordulata alapján önellenőrzéssel lehetett rendezni úgy, hogy az önellenőrzést eljárási szempontból az önellenőrzés végrehajtásának időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell elvégezni, azaz 2009-ben végrehajtott önellenőrzés esetében az Art önellenőrzésre vonatkozó 2009-ben hatályos rendelkezéseit.

Amennyiben 2009-ben derül ki, hogy a választás ellenére a számlákat – helytelenül – áfa felszámítása mellett bocsátották ki, akkor azok helyesbítését a 2009-ben hatályos rendelkezések szerint kell elvégezni, de a 2009-ben elvégzett önellenőrzés esetében az Áfatörvény 269. § (1) bekezdése szerinti pótlékmentesség már nem volt alkalmazható.

A bizonylatkorrekció tartalmi követelményei esetében is a korrekció elvégzésének időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések szerint kell eljárni, azaz a 2008-ban elvégzett, de 2007. évre vonatkozó korrekció esetében a 2008. évi, 2009. évi helyesbítés esetében a 2009-ben hatályos Áfatörvény rendelkezéseit kell alkalmazni, tehát már semmiképpen nem a régi Áfatörvény előírásait kell figyelembe venni. Ennek megfelelően a korrekciós bizonylat formailag az Áfatörvény 170. §-ának megfelelő adattartalommal rendelkező számlával egy tekintet alá eső okiratnak minősül, és e bizonylat minimális adattartalmi követelményeit kell teljesíteni a bizonylat helyesbítése során.